KICSI vagy NAGY? Kicsinek indult, de nagy lett belőle… 1 gyerekkel indult, de 7 lett belőle. Csak egy sima levél volt, de mindenki könnyezett, aki olvasta. Egy vacsorára hívtam be, most már a férjem. Rámosolyogtam, szóba elegyedtünk, órákig tartott a beszélgetés, nem kérdés, barátok lettünk. Kinek kicsi, kinek nagy: Emlékszem, mikor szüleim elvittek gyerekkoromban egy barátjuk születésnapjára, fel kellett olvasnom egy novellából pár sort. 12 voltam, mindenki más kb. 40. Olyan kicsinek éreztem magam, és mégis én voltam szánva születésnapi ajándéknak ezzel a pár sorral. Talán mégsem voltam olyan „kicsi”. Kis emberek nagy dolgokat tesznek?!? Egy ismeretlen idős ember, sötét, jellegtelen ruhában egyszer zuhogó esőben fölém tartott a zebránál egy esernyőt, míg vártunk a zöld jelzésre. Sosem feledem el. Ez a kis gesztus indított arra, hogy önkénteskedni kezdjek, azóta több 10.000 önkéntest mozgósítottam határon innen és túl. A „kicsi” már olyan „nagy”. Megdöbbentő, hogy már a pár hónapos baba is milyen „nagynak” tud tűnni. Hisz emlékszem még, amikor először tartottam a kezemben. Most meg? már 10 éves, egyetemista, gyermekes szülő, munka világában befutott „nagy-nagy” ember. Legalábbis az én szememben biztosan.
Játékmester: Kovács-Czopf Ági; színészek: Bognár Csaba, Czirmai Ildikó, Dombi Anna, Molnár Zoltán, Wittmann Tamás; zenész: Horváth Eszter
