Néztem, ahogy a Lacika a rajzos osztályból irtó menő versenyautókat varázsol a papírra. Arra gondoltam, hogy nekem ez tutira nem menne, én a vizuális dolgokhoz nem értek. De az utóbbi időben a fiam azt kéri, hogy rajzoljak neki rakétákat. Én? Hát muszáj. És ahogy belejövök, már azon kapom magam, hogy virágokat, arcokat, motívumokat rajzolgatok a jegyzeteimre. És érzem, ahogy valami hív… FESTENI AKAROK!
Aztán jövőre, huszonöt év iskolapad után egy új élet vár rám. Elkezdtek rügyezni bennem az elképzelések arról, hogy milyen is lesz ezután. Nem tudom, még nem döntöttem el, hogy mit is csinálok majd. Csak azt tudom, hogy egy kreatív életre vágyom. És érzem is, ahogy valami már készülődik bennem.
Pár hete álmodtam egy nagyon érdekeset. Terápián voltam. Sem a terapeuta, sem én nem beszéltem. Hanem cirkuszi alakok jelentek meg, maskarákba öltözve, mint valami karneválon. Megmutatták nekem, hogy mi zajlik bennem. Teljesen ámulatba estem, hogy ez a sok szín mind belőlem fakad. Még most is a hatása alatt vagyok. Lenyűgöző volt. Meghatározó.
Játékmester: Wittmann Tamás
Színészek: Bognár Csaba, Czirmai Ildikó, Dombi Anna, Kovács-Czopf Ági, Molnár Zoltán
Zenész: Horváth Eszter
