A "Concrete Cloud", mint cím már önmagában is ellentmondásokat hordoz: a "Concrete" (beton) az erőt, a stabilitást, súlyt, míg a "Cloud" (felhő) - ebben az esetben a szivacs - a könnyedséget és a kényelmet idézi. A kiállítás fő eleme egy installáció, mely az arte povera érzékiségéből inspirálódik, a hétköznapi anyagok új kontextusba helyezésével és azok eredeti szerepéből való kimozdítása által, ami az olasz mozgalom sajátossága is volt. A címben és a kiállításon is megjelenő ellentétpárok: a szilárdság és puhaság, a földi és égi, valamint a valóság és a fikció.
A kiállított művek elsődleges szempontból a tér, az anyag, a fény, a tömeg, és különböző felületi viszonyok egymásra való hatásában vagy éppen az ellentétek feszülésében értelmezhetőek. A fény formaalakító hatásait rendkívül fontosnak tartom képzőművészeti szempontból, hiszen minden anyagnak és felületnek más és más kapcsolata van vele. A különböző anyagok, vagyis formák eltérő fénybefogadó képességgel rendelkeznek. A tárgyi jelleg hangsúlyozásával ezt a hatást is erősebbnek vélem, minthogy a fény-árnyék viszonyok fizikai-valós és nem, mint illuzórikus jelenlétével a képek valós teret kaphatnak. Mindenesetre a tárgyi jelleg hangsúlyozása és az építőanyagok alkalmazása részemről egy személyes indíttatású mozdulat. Az építőipari tapasztalatok és a képzőművészeti tanulmányok határmezsgyéjén való egyensúlyozás. Számomra a megemelt materialitás és az objektszerűség egy virtualitásra adott válasz, a simaságra, a képernyőkön megélt ellaposodásra, az egysíkúságra és az anyag hiányára.
Mellékes megjegyzésként, Hamvas Béla a „Vízöntő” című írásában a világrend felfordulásáról és a tudattalan felül emelkedéséről ír. Minthogy a dolgok logikus rendje megváltozott. Ami felül volt, az lekerült és ami eddig lent, az fel. A tudatos egyént és gondolkodást pedig felváltotta a tömeg és a tudattalan. Ily módon, beton nehezedik felettünk és felhő van alattunk. - Rónai Viktor
